Manók

Manók

Ebben a tanévben – nagy örömünkre – többünket is meghívott az Úr, hogy segítsünk a kisgyermekeknek Hozzá menni, így már két csoportra duzzadt a manóközösség plébániánkon. Szombatról szombatra találkoznak a Minimanók és a Manók, gyerekszájak törik meg a délelőtti csendet. Óvó néniként és szülőként egyaránt fontosnak tartom, hogy gyermekeinknek megadjuk a lehetőséget, hogy a mostanában divatos, reklámokkal teli, rohanó világban már kicsi korban próbáljanak, tanuljanak meg néha megállni, az Isten teremtette csodákra felfigyelni, a szépet, a jót kutatni magukban és másokban. Nem túl kicsik ehhez, sőt, engem mindig csodálattal tölt el, ha beszélek velük, és látom, milyen mélyen, tisztán, őszintén él bennük a jóság, szeretet. Ajándékként éljük meg, hogy gyerekeink már tudnak szabadon imádkozni, van kapcsolatuk Istennel, közösséghez tartoznak. Összefoglaltuk, hogy mi, óvó nénik, hogy látjuk, mivel gazdagítjuk kicsi közösségeinket, íme néhány morzsaszem:

„Minden alkalommal öröm van a szívemben, mikor közösségben lehetek ezekkel a gyerekekkel.Csodálatos számomra látni őszinteségüket, nyitottságukat, szeretetüket. Ezt tapasztalva sokkal könnyebb átadni azokat az értékeket, melyeket fontosnak tartunk. Fontos, hogy megismerjük az Isten tetteit, szavait a Szentírásból, megéljük a hétköznapokban mindazt, amire Ő tanít, együtt fedezzük fel az Ő szeretetét. A közösségi alkalmakon odafigyelünk arra, hogy gyakoroljuk az egymás iránti tiszteletet, az őszinteséget, kedvességet, bocsánatkérést és megbocsájtást. Együtt imádkozunk, örvendezünk Istennek és egymásnak. Egy keresztény közösséghez való tartozás már ebben a korban egy ajándék minden gyerek számára. Elszóródnak magok, melyek Isten kegyelméből majd a maguk idejében, reményeink szerint gyümölcsöt hoznak. Hálásak vagyunk Istennek mindazért, amit bennünk – kicsikben és nagyokban – kimunkál e kis közösség által.”(I.D.)

„Számomra a hitre nevelés azt jelenti, hogy együtt közelebb kerüljünk Istenhez. Ezek a gyerekek minden szombaton időt szakítanak arra, hogy együtt dicsőítsük Mennyei Atyánkat imával, énekkel, egy kis szorgoskodással, és az együttlétek után nemcsak kérni tudnak, hanem hálát adni is. Úgy érzem, hálával és köszönettel tartozunk Istennek, hogy szombatról-szombatra jobb emberekké tudunk válni.” ( Z. Zs.)

„A zsoltárossal együtt hiszem és vallom, hogy,, nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Istentől származik.” Ezért tartom fontosnak, hogy gyermekeinkkel megismertessük Isten igéjét. A hit által egy olyan biztos támaszt tudunk adni gyermekeink kezébe, amire bármikor támaszkodhatnak, amibe bizton belekapaszkodhatnak, olyankor is, amikor mi – szülők, nevelők – nem leszünk mellettük. Megismertetve, megszerettetve velük a hitet, formálni tudjuk értékrendjüket. Édesanyaként, nevelőként a Szűzanyával együtt imádkozom, hogy gyermekeink növekedjenek korban, bölcsességben, szeretetben és kedvességben Isten és az emberek előtt.” (F. I.)

„Milyen értékrendet adjunk át a gyerekeknek? Véleményem szerint a Szentírás tartalmazza a keresztény erkölcsi-etikai értékek teljes tárházát. Ha olvassuk, ha tanulmányozzuk, útmutatást, biztatást kapunk Jézus Krisztustól, aki a kisgyermeket a felnőttek elé példaként állította, és örökérvényű igazságként fogalmazta meg, hogy: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába…” ( Mt. 18,3 )

Véleményem szerint a Biblia tanítása nagyon aktuális. Gazdagítja és kiteljesíti az óvodai nevelést. Ha egy pár értékrendet kellene megfogalmazzak, hogy a Manó csoportba járó gyerekek nevelése közben mikkel szolgálunk alapul, akkor mindenképp fontosnak tartanám megemlíteni a lelki nevelést, a lelki szükségletek kielégítését, a hitre, nyitottságra való törekvést, a keresztény erkölcsi-etikai normák beépítését a szeretetkapcsolatba, a gyerekek pozitív személyiségjegyeinek megerősítését és nem utolsó sorban információközvetítést, értékek közvetítését a bibliai történetek alapján. Egyfajta feladatként éljük meg, miszerint minden gyermek tudja, az Isten által teremtett világban él, melyben feladata és felelőssége van embertársaival együtt.

Foglalkozásainkon a jól megválasztott témák élményt nyújtanak a gyerekeknek, és egyben olyan ismeretek, tapasztalatok tárházát kapják, melyek megismerésére csak a bibliai történetek adnak módot. Az óvó nénik által jól átgondolt, énekekkel, versikékkel teletűzdelt foglalkozást mindig egy kézműves munka követi. A gyerekek ebben a korban a legfogékonyabbak. A foglalkozások során az óvó nénik célja egy olyan bensőséges, családi hangulat kialakítása, ahová a gyerekek szívesen visszatérnek, és ahol segítségre lelnek a lelki szükségletek kielégítésében. Ahogy Benedek Elek apónk is Jézus példáját követte, méltán írhatom, hogy az óvó nénik is őt követik, ezért „Engedjétek hozzám a kisdedeket” , és hisszük, hogy a gyerekek gazdag lelki táplálékot szereznek.”(P. Gy.)

„Találkozóinkat Jézus szavaira építjük: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Mk 10,14b) Hisszük, hogy a mennyek országa a mienk is, számunkra is van ott hely. Hisszük, hogy az Atya bennünket is vár, bennünket is magához akar vonzani. Hisszük, hogy Jézus a mi barátunk és szabadítónk is akar lenni. Hisszük, hogy a Szentlélek minket is megerősít, hogy a jót válasszuk, és azt meg is tegyük.

Úgy érzem, hogy ezen hitvallások jegyében zajlanak együttléteink. Szentírási részeken keresztül próbáljuk ezt beépíteni mindennapi életünkbe. Már a legkissebbek számára is fontos, hogy Isten élő igéjével találkozzanak, és azonosuljanak az így megismert bibliai személyekkel. Ennek jegyében a Manók már találkoztak Zakeussal, és átélhették azt, hogy Jézus hívása nekik is szól: „Gyere, mert a te házadban szállok meg, a barátod akarok lenni.”Az igén keresztül keressük a találkozást az életet adó, számunkra mindig jelenlevő, élő Krisztussal. Segíteni szeretnénk a legkisebbeket annak megértésében és megélésében, hogy Jézus nem közömbös az ő problémáik iránt, törődik velük, figyel szükségeikre, szereti őket.”(K.M.)

Óvó nénik